2006. május 21., vasárnap

Ehh, szerintem van valami a levegőben ezeken a szöszökön kívül, amikre allergiás vagyok. Ex hajt ezerrel, még exszebb is folyton bámul, tegnap meg szerelmet vallott valaki, akivel csak pár levelet váltottam eddig. Én nem értem, esküszöm. Találkozni, képest cserélni, hallgatni milyen szépokoskedvesestébé vagyok és közben kétkedve meredni a monitorra. Nem, nincs szükségem most senkire. Nem akarok úgy fellépni MSNre, hogy közben letiltom, különben egész nap vele kéne csevegnem. Nem a személye ellen van kifogásom, hanem egy kapcsolat ellen. Nyugalom kell, szabadság.. Nem bírom a kötelékeket; hogy mindenről el kell számolnom és szüntelenül éreznem kell valamit. Majd később biztos igényelni fogom azokat a bizonyos erős, ölelő karokat de nem most. Most kaptam meg tőle a Szerelem országútjánt.. Ossian szám, szépnek szép de akkoris... Ez olyan "hagyjál" érzés, amikor nem vagyok hajlandó kigubózódni. Már cssak az a kérdés, hogy ezt mikor fogom megmondani neki és ezt ő minek fogja venni. Félek, hogy a fejemhez vágja, hogy csak játszottam, holott ez nem lenne igaz. Direkt vigyázok, hogy ne ígérjek mondjak semmit felelőtlenül. Nem akarom megégetni magam, nem akarok mindig mással foglalkozni. Hadd legyek egy picit csak én, kéremszépen... :/
Írta: Kamikazebárány
Idő: 11:23
Írd:

2006. május 11., csütörtök

Majdnem egy hónap kihagyás... Egy hónap, ami alatt volt hideg és meleg, most pedig csendesen forrdogálok. Kínomban, bánatomban -ahogy tetszik- de belenyugodtam, és döntésre jutottam. Optimistább életszemlélet, könyörgöm! Úgyis hamarosan nyár, hát majd kipihenem magam és rendezem a dolgokat.

Túlvagyok a vizsgámon, lásd másik blog, jobbra lent.

A Tomi... Akiről az utolsó bejegyzés is szólt... Szombaton más lányt csókolt és hiába a tegnap elkövetett több órás MSNezés.. Azért egy találkozást kikönyörgött belőlem, amit val'szeg a jövőhéten, vagy az azutánin fogunk megejteni. Visszakérte a Maiden cd-t. Csessze meg. De jól vagyok, oké vagyok. Zsiri Pajti meg is kérdezte, hogy basszus, mi lett voolna akkor, ha komolyan szeretem?! Hát kár érte, hogy őszinte legyek. De ez van. Darth Giraffe azt is írta, hogy őszinte álmodozó vagyok és az álmok csodákra képesek. Ezt már másodjára vágja hozzám, de most még annyit se tudok vele kezdeni, mint a múltkor. Szerintem ez így tök gáz. Aztán mikor felvázoltam három dolgot, amit egy fiúban keresek... Tökre kiakadt, hogy tudom-e hány ilyen él a világon?! Sok. Nagyon sok. De a közelemben egy sem, így hát ez még a jövő szava. Fiatal vagyok még, csak akkor azt nem értem, hogyha jót nem kaphattam, miért kaptam rosszat? Ez ugye azt jelenti, hogy akkor a jövőben szerencsésebb leszek...?? :]

Írta: Kamikazebárány
Idő: 10:21
Írd:

2006. április 15., szombat | Kép az előbbi bejegyzéshez

Írta: Kamikazebárány
Idő: 10:28
Írd:

2006. április 15., szombat | Nem nyugszik a szívem.. :/

Megint gondban vagyok. Eddig megingathatatlannak hittem magamat, legalábbis ami az elmúlt egy hetet illeti. De amint kiejtettem a számon ezeket a szavakat, porcukorként szálltak széjjel, s félek elvesztettem hitem. Benne. Sok és kevés. Talán így tudnám leírni. nem tudom, mit szeretnék tőle, de már nem elég az ölelés, a csók. Mélyebbet akarok, mert felületesnek érzem ezeket. Aggasztó... Félek, hogy máris kiszeretek, és akkor tudni fogom, hogy az eddigi érzések csalókák voltak. Hazugságok. Hazudtam tán neki? Átvertem? Nem akarom, nem terveztem. Igaznak hittem mindent, de most minden összedőlni látszik. Szomorú vagyok emiatt és kétségbeesett. Úgy dől össze körülöttem ez a hét, hogy azt se tudjam, hova kapjak. Amint jobbra nyúlok rájövök, hogy a másik oldal fontosabb, s fordítva. Végül aztán minden szétesik, nekem pedig nem marad semmi a romokon és a szomorúságon kívül. Hát ez a sorsom? Mert nem ez az első eset. Nem ér, nem ezt érdemlem. Csak ülni szeretnék mellette és beszélgetni. De addig ne puszilgasson, én nem akarok ilyen felületesnek tűnő kapcsolatot. Elnevetgélni, elmélkedni... Azt akarom, hogy megismerjen és utána döntsön, döntsünk. Ez pedig elszomorít.. Mármint hogy nem sikerül.

Nem vagyok elég erős, hogy hátamon cipelhessem ezt a kapcsolatot. Nem vagyok elég ügyes, hogy elbírjam szerelmünk üvegszívét. Nem vagyok elég bátor, hogy mindezeket kimondhassam.. bele a szemébe. Most elutazott, kedden jön vissza. A tegnapi napunk sem úgy sikerült, mint kellett volna. Kész vagyok. Úgy érzem magam, mint ha darabokra törtek volna, s a részeimet szétpakolták volna a földön. Ugyanolyan sorrendben, egymás mellé, csak épp nem illesztettek össze. Francba. :'(

Írta: Kamikazebárány
Idő: 10:17
Írd:

2006. április 8., szombat | L'envie d'aimer

Ajánlom azoknak, akik kint vannak oldalt a linkeknél, főleg, ha nő neműek...

Írta: Kamikazebárány
Idő: 12:52
Írd:

2006. április 8., szombat

Sziasztok! :)

Úg gondoltam, hogy teszek be blográdiót, így mostmár zenét hallgatni is lehet idejárni. Ha valakinek van vmi kívánsága, vagy ötlete, hogy miket töltsek még fel bele, akkor szóljon és megnézem, mit tehetek.

Amúgy... tegnap randevúm volt. Találka. Micsoda véletlen, megint egy Tk-ssal hozott össze a sors. Nem ismerem régóta, de mégis, kötődöm hozzá. Nem akarom részletezni a tegnap napot, talán csak annyit mondanék el, hogy Einhornnal is összefutottunk tegnap. Aranyos. :) Szóval most rendben vagyok, azt hiszem.

A gond az, hogy nem merem kinyitni a számat, beszélni. Félek, tán babonából. De gyorsan jött ez az egész, szinte még bele se tudtam egyezni. De jó így, sodródni az árral úgy, hogy nem kapálózom azért, hogy a felszínen maradjak. Ugyanis magamtól úszok, nem kell semmit sem tennem. Visz valaki. Lenne értelme elmondani, hogy megcsókolt? Történne akkor valami? Nem, így leírva nyersen hangzik. Pedig meseszép volt, de részleteznem kellene? Szerintem jó, ha az emberek egymás boldogságán osztoznak, hisz alapvetően úgy teremtettek meg minket, hogy önzetlenek legyünk. Én örülök mindenki sikerének és fáj a fájdalmuk.. Ha olvasok egy blogot, megjelennek előttem posztjai pörgő képei. Olyan mint egy film... egy véget nem érő film.

Nem szeretek beszélni az érzelmeimről. Nem szeretem elújságolni mindenkinek, hogy milyen boldog vagyok, holott az utóbbi 3 hónapban megtettem. Meg is lett az eredménye. Vége lett. És nem csak magammal kellett elszámolni, de le kellett írnom ahhoz, hogy ezzel mindenki tisztában lehessen. Pedig nem akartam. Tehát próbálom minél kevesebb emberrel megbeszélni ezt azért, hogyha valami történne, ne kelljen a fél világot tájoztatni róla. Ne...

Írta: Kamikazebárány
Idő: 12:18
Írd:

2006. április 6., csütörtök | Bárány vagyok. Mondom.

 

Az vagyok én; ott, a forgóajtó előtt állva bizonytalan-bizalmatlan arccal. Fekete bárány. Kamikaze bárány. A többiek bezzeg szép sorban, rendezetten ugrálgatnak át a kerítésen, ellenben én... Bár az ajtó tűnt a könnyebb útnak, későn jöttem rá, hogy báránytestem miatt az átjutás nem garantált. Mi lesz, ha becsípi a gyapjúmat és ottmaradok?!

:)

Írta: Kamikazebárány
Idő: 16:59
Írd:

2006. április 5., szerda | Banner és átverés. Ez van most.

Sziasztok! :)

 

Hát megint eljutottam ide és azt hiszem, hogy kezdem megszeretni ezt a blogomat is.:) Csináltam is neki egy bannert; ezt:

 

Igazából nem ezért írok. Tegnap sajnos egy elég szomorú dolgot tudtam meg... Igazából már nem érdekel, de akkor -tegnap késő délután- annyira belemart a szívembe, hogy remegtem a dühtől. És ezt nem csak írom, de ígyis történt. Egyszerűen szörnyű volt, ahogy a döbbenettől lefagyott könnycsatornákkal bámultam a monitort és nem, nem akartam elhinni. Szerintem ez egy szörnyen undorító, alattomos rohadt dolog volt.

Adott egy kapcsolat. Távkapcsolat, Pest-Kecskemét között. Ugyebár adott egy lány és egy fiú. A lány korántsem biztos az érzéseiben; abban, hogy kell-e neki a másik és hogy szereti-e egyáltalán. A későbbiekben persze kiderül, hogy nem, de nem ez a lényeg. Adott egy harmadik személy, egy szintén lány. A fiút nevezzük T-nek, a lányt nevezzük A-nak, engem meg nevezzünk Barinak, hisz én vagyok a pesti lány, aki vonakodik a kapcsolattól. Szóval a dolgok elején már volt egy kis gond a három személy között és bari abszolút úgy gondolta, hogy ez A hibája. A állítólag vallásos személy, körülbelül 17 éves, és máramár Bari úgy gondolja, hogy ízih-velejéig ribanc. Nem olyan szoros barástság fűzte őket össze; szerepjátékról ismerték, ismerik egymást, ahogy T-vel is. Az a gond megoldódni látszótt, Bari pedig nyugodtat ment aludni minden este, mert legalább ettől a problémától megszabadult. A pár, vagyis Mi, akikről az elejéről szó volt a nagyonközelmúltban szétmentek, Bariban már semmilyen érzelem nem volt a fiú iránt. És tegnap... tegnap egy olyan dolgot tudott meg, amitől felfordult a gyomra. Méghozzá azt, hogy A és T a Tvel való kapcsolatom idején a virtuális szexet súroló e-mailezésben álltak. legalábbis gondolom, ugyanis egy olyan e-mailt kaptam kézhez, amiben A egy "bizonyos" álomról mesél, amiben T nem kis szerepet kapott. Nem olvasta végig, az első pár sor után legörgetett a végére, ahol ott állt persze, hogy ezt T meg ne merje mutatni Barinak és a többi.

Rögtön pár kérdés fogalmazódott meg bennem.

 - Vajon ezt mióta csinálják?

 - Hogy veszi egy fiú a bátorságot arra, hogy ugyanazokat a beceneveket használja A-ra, mint rám?? 

 - Miért nem vettem észre?

 - Mit tegyek?

 - Hogy viszonyuljak ezentúl hozzájuk?

 

A kérdés legtöbbjét megválaszoltam már, de néhányuk segítségre vár. Igazából a lányra haragszom, mivel T-nek már semmi elszámolója velem. Szerencsére. És nem is haragszom, egyszerűen csak lenézem és megvetem.

Szerintem ez a dolog nagyon szomorú.

Írta: Kamikazebárány
Idő: 9:53
Írd:

2006. április 2., vasárnap

Könnyemtől nedves a billentyűzet. Elment, elmúlt. Fáj, holott már alig volt bennem valamiféle érzelem halovány, alig-alig pislákoló érzelem. Szüntelenül potyognak a sós cseppek az ölembe és nem tudom az okot, hogy miért. Fáj. Vége lett, eltűnt a Megszokott. El lehet ezt viselni? Nincs többé szerelmes szó, virtuális, netalántán igazi ölelés, csók. Nehéz. Nehéz, mint a rozsdás vasmacska, ami nem kell senkinek, mégis használják. Az orromról lóg egy csepp, ha bandzsítok látom, hogyan fénylik a napfényben. Rossz, pedig nem volt akkora a l'amour, de már maga a tudat is...
Írta: Kamikazebárány
Idő: 17:22
Írd:

2006. április 2., vasárnap

Újra ittvagyok.

Szakítottunk. Békésen, halkan, majdhogynem nevetve. Csak csendben gyászoltuk az elmúlt 2,5 hónapot a sok smssel, hívással, könnyel, nevetéssel és minden egyes együtt, mégis különtöltött pillanatával. Van, amikor az ember tudja, kit teremtett neki az Isten. És van, amikor azt is tudja, hogy kit NEM, mégis belemegy a kapcsolatba. Nem volt mindent felforgató, viharos. Inkább csendes és nyugodt, néha egy-egy veszekedéssel és hasonlóval. Nem tartottuk vissza egymást. Nem kapaszkodott belém, holott egy hete én még ezt hittem. Hogy majd úgy kell elszaladnom és bezárkóznom a ketrecbe. Nálam indult meg előbb a rombolás. Szépen lassan, talán megvolt az 0,5-1 hónap is. Nehéz volt, igen. Bizonytalnkodtam a jövőt illetően és nagyon sokat vacilláltam, hogy mit tegyek, holott egybe biztos vagyok, megerősített benne az élet: Ha én egyszer nem tudok a "Szeretem?" kérdésre válaszolni, akkor a kimondatlan válasz a nem. Fájdalmas lett volna beismerni, de a 8 nappal ezelőtti találkozó abszolút megerősített benne. Talán tudatlanul is belémmart a még leírt mondatával: "egy gyönyörű, értelmes, és okos, aranyos lány vagy."

Sajnálom. Nem a fiút, hanem azt, hogy a távolság miatt esélyünk sem volt, csak az az egy találkozó, amit nemrég megejtettünk. Emlékszem, ahogy erős karjaiban tartott, a kis Királylány pedig elveszett az ölelésben. Könnyes a szemem, ajkaim is ránganak, ahogy emlékezem. Hiába. Tudok én még boldog lenni, az ellmúlt idő is csak ezt igazolja.

Írta: Kamikazebárány
Idő: 17:17
Írd:

2006. március 29., szerda

Írta: Kamikazebárány
Idő: 16:15
Írd:

2006. március 29., szerda | Kétségek között...

Randira hívtak; úgy fél év múlva újra és újra. Majdnem-ismeretlen személy az, s megismerkedésünk azt hiszem eléggé extrém. Talán úgy tudnám a legjobban leírni, hogy ő véletlenül megismerekedett valakivel, aztán csak úgy találomra elkért tőle egy MSN címet és így rámesett a választás... Hogy miért, az titok... számomra is. Ha minden jól fog menni, akkor tizenhetedikén megyünk ki Sonata Arctica koncertre, s ha még ennél is jobban, akkor tavaszi szünetbe betetetem a piercinget is.

Tegnap nem hagytam magamat, mert néha azt érzem, hogyha rajtam múlna akkor a rossz kedve miatti sértődés és vita folyton újra kezdődne és sosem érnénk a végére. A helyzet az, hogy nem szeretem megbántani a olyanokat, akiknek a közös problémánk nélkül is van épp elég baja. De most sarkamra kellett, hogy álljak, mert unalmas. Nem kell...

Írta: Kamikazebárány
Idő: 16:13
Írd:

2006. március 29., szerda

Nem igaz, hogy nem szoktam mosolyogni, egyszerűen csak nehezen megy mostanság a vidámkodás. Több olyan kapcsolatom is van (baráti és másmilyen egyaránt), amit jó lenne megbeszélni, mert vérakozó státuszban van, de egyszerűen nekem nincsen kedvem most a nagy lelkizésekhez. Inkább kerüljenek el most egy ideig, de főleg azok a vámpírok, akik a kedvemet szipolyozzák ki pusztán azért, mert ők éppen búval baszottak. Szeretnék végre zökkenőmentesen élni. Úgy, hogy ne kelljen mindig azzal foglalkoznom már kora reggel, hogy ma vajon kivel kell megharcolnom a nyugodt percekért. A veszekedések, viták már mindennaposak, én pedig egyre fáradok.

Azt hiszem, még egyáltalán nem akarok felnőni, bár akkor talán ezek a gyerekes butaságok végre eltűnnének az életemből.

Sajnos más nem érti meg, hogy miért nem akarok "békülni", vagy valamit rendbehozni. Persze, hogy inkább szeretem ezt az állapotot, hiszen most eggyel-kettővel kevesebb teher van a vállamon, s ilyenkor egy-egy kilóval mindig könnyebb vagyok, nem húz le annyira a gravitáció, nem tapaszt a földhöz. Szeretem a barátaimat, de az állandó zaklatásuk kezd olyan teherré válni, amit ha most nem dobok le, akkor hordhatok még sokáig...

Írta: Kamikazebárány
Idő: 15:06
Írd:

2006. március 28., kedd

Furcsa az olyan ember iránti aggódás, akivel bár sokat játszom (szerepjáték), s szoktunk is interneten beszélgetni, ám csak egyszer találkoztunk élőben, akkoris nagyobb társasággal. Valamiféle fura vonzódást érzek, s naponta többször is gondolok rá, de csak félve; a korkülönbség miatt nem hiszem, hogy lehetne valami.. akármi. A lényeg, hogy nagyon szeretek vele beszélgetni, s úgy rézem sok mindenben egyezünk. Rossz ez így.

 

nehéz még belelendülni ebbe a blogba, hiszen csak most kezdtem és én nem szeretném azt csinálni, hogy írok valamiről/kiről és az olvasó nem tud kialakítani egy képet a személyekről, a blogíró életéről. Szerintem ez igenis fontos, ám nem fogok külön mindenkit bemutatni, mert értelmetlennek tartom. Ellenben lehet olvasgatni a másik, ezzel párhuzamosan írt, hasonló stílusú blogomat... Ja igen, el ne felejtsem! Ez a blog azért lett megalkotva, hogy továbbra is kiírhassam magamból az engem nyomasztó dolgokat anélkül, hogy megbántanék valakit az engem olvasók közül. Merthogy nemrég iszonyúnagy galiba kerekedett ebből, amire tul.képp ráment amúgysem túl zökkenőmentesen működő kapcsolatom. Na de az a helyzet, hogy én ezt az ügyet lezártnak tekintem, holott a szekítás még nem lett konkrétan megfogalmazva. Nem szeretem őt, ellenben nem akarok túl gyorsan elszakadni, hogy ne fájjon neki annyiranagyon. De ez is megdőlni látszik, azt hiszem egyrejobban távolodik el, pedig én szép lassan akartam. Én nem hiszem, hogy valaminek csak úgy hipp-hopp véget lehet vetni. Nem, ez egy hosszú folyamat... kár, hogy ezt más nem így látja...

Tettem ki kommentelőt, nyugodtan boldogítsatok a hozzászólásokkal, nem haragszom meg az anyázásért sem, max bannolok. ::szépennéz::

Írta: Kamikazebárány
Idő: 18:54
Írd: